Májusi Szalon

Decemberi Szalon

Októberi Szalon

A szeptemberi Rozsnyai-estről, októberi, novemberi ajánló

Kedves Barátaim, irodalomkedvelő látogatók!

Szeptemberben, a makói József Attila Könyvtár ideiglenes, új helyszínén megtartottuk az őszi évad első író-olvasó találkozóját

Rozsnyai János 

író, történet-kutató tanárral. A beszélgetés az ÉLETUTAK sorozat keretében zajlott, így azok az érdeklődők is választ kaptak kérdéseikre, akik nem csak regényeire, de életútjára, írói műhelymunkájára is kíváncsiak voltak.

Az estre sokan voltak kíváncsiak, de nem volt telt ház. Akik eljöttek, nem bánták meg, János nagyon jó "formában" volt, sokat mesélt az életéről, szakmai "titkairól", kutatásai eredményeiről. A végén a két gyermekszereplő (népviseletbe öltözött, éneklő, fuvolázó, furulyázó kislányok) legnagyobb örömére, elmesélte János egyik kedvenc meséjét, A hétpettyes Katicabogarat. Közben, akik jól figyeltek, megtudhatták, mit jelent az az ősmagyar szó, hogy sodormánkodni, vagy azt, hogy hány Lele van Magyarországon... Az igazi csemege János még soha nem publikált verse, valamint a két kislány, Szigeti Anna és Erdélyi Dóra (Bartók Általános Iskola, IV. osztály) gyönyörű játéka és csilingelő énekhangja volt.

Az ÉLETUTAK sorozatban eddig bemutatott művészek: Tóth Tibor színész, Szentpéteri János nyugdíjas igazgató-író, Gaudi Márton festő.

A könyvtár nagyon szép termet "kapott" ideiglenesen: kisebb, családiasabb mint a régi, boltíves... a műszaki rész még kicsit akadozott, de reméljük, legközelebb az is tökéletes lesz.

Októberben 26-án

felolvasó estet tartunk, és Bíró Zsoltira emlékezünk, gyertya-gyújtással,méltatással.

Akinek van olyan témájú írása, mely ide kapcsolható / élet-halál stb. / feltétlen hozza el!!

November 24-én 

Tímár Gábor

lesz a vendégünk, aki 1956-ban Kanadába menekült, majd visszatért és megírta visszaemlékező könyvét az Isteni Igazság címmel. Aki szeretne találkozni egy "hús-vér" 56-os veteránnal, jöjjön el november 24-én, csütörtökön a Szent János tér 19-be.

Szeptemberi Szalon

Szeptemberi Szalon

Kedves Szalonos barátaim, kedves érdeklődők!

Örömmel tudatom veletek, hogy a Szalon programok tovább folytatódnak, annak ellenére, hogy a könyvtár új helyszínre költözött, ideiglenesen.

Első alkalommal, Rozsnyai János életét és munkásságát mutatjuk be, új könyvének megjelenése kapcsán, (Betyárkaland) az ÉLETUTAK sorozat keretében.

Időpont: a szokásos hónap végi utolsó szerda, azaz 2016. szeptember 28. 17 órától kezdődően.

Helyszín: Szent János tér 19. (a Galamb József Szakképző Iskola volt kollégiuma)

Mindenkit szeretettel várunk!

Májusi Szalon

Áprilisi Szalon

Antológiát ad ki az Irodalmi Szalon

A 2016. márciusi Szalon képei

Márciusi Szalon

Kedves szalonosok, tisztelt irodalomkedvelők!

A következő Szalon-est időpontja 2016. március 30. szerda, 17 óra.
Útjára indul Magyar klasszikusok című előadássorozatunk, 
első alkalommal Pilinszky János életműve kerül bemutatásra!

Az előadást követően a résztvevők olvassák majd fel saját írásaikat.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Szalon-antológia

Januári Szalon

Januári Szalon

Kedves szalonosok, tisztelt irodalomkedvelők!

A következő Szalon-est időpontja 2016. január 27. szerda, 17 óra.

Ez alkalommal a résztvevők olvassák majd fel saját írásaikat.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Decemberi Szalon

Októberi Szalon

Októberi Szalon

Kedves szalonosok, tisztelt irodalomkedvelők!

A következő Szalon-est időpontja 2015. október 28. szerda, 17 óra.

Ez alkalommal a résztvevők olvassák majd fel saját írásaikat.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Szeptemberi Szalon

Janáky Marianna: sale-re (új oldal szélén)

Megjelent: Spanyolnátha, 2013.06.23.

most írok, mint rég, unalmamban. az újság szélén: vasárnap. szaporodnak ákombákomjaim, sári tanítónőnek. öt gyereke született, nemrég tudtam meg a negyvenéves találkozón. tegnap kimentem a partra, a tisza háta reszketett, mint az enyém,
amikor a volt férjem, a második.
találkozáskor gyufából kirakta
a kocsma asztalán a nevem,
majd házat csinált belőle.
utána minden nap kijártunk a laposra
horgászni. nem szerettem igazán
megfogni a kukacot, de érte
élveztem is. ő meg sok halat fogott,
később a nunimat nem voltam hajlandó.
a lányunk tizennégy évesen csupasz volt,
mint amikor született.
egyszer az apja megkérdezte, miért
vagyok vele. hallgattam, mert nem tudtam,
de utána jobban szeretett.
kurvára nem értettem.
különben nem haragszom rá.
itt hagyott nekünk mindent.
a címermétyhenjével meg majd él,
ahogy puffan. a macska is kurva, most hozzám dörgölődzik. előtte mindig a férjem ölébe ült.
hát az biztos, hogy pista nagyon férfi (volt) úgy. de úgy, mint ahogy a pisztoly pisztoly, igazán csak egy célra jó. skálázásnak hívta, amikor én, azt szerettem. (általánosban az énekkart),

Janáky Marianna: Példák

Megjelent: Félonline, 2014.05.16.

Mint újságmellékletből kislányként a kivágós-babát, kivágom magam belőled huszonhat év után. A Tiszánál a homokban fürödtünk, majd egy ágdarabbal körberajzoltalak. Felültél, átfogtad derekam, megnyálaztad ujjad. Köldökömnél kezdted a háromszöget, közben a Thalész tételt mondtad: a, b, c, így-így, a kör is kész. Másnap matekból jelest kaptál, ősszel az egyetemen, október 10-én, hétfő délután a kolesz szobádban féltem, de hagytam magam. Utána vérszerződést kötöttünk. Nem mertem nézni, csak az ablakban láttam, ahogy a pengével megvágod csuklódat, majd az enyém is megkarcoltad, és hozzányomtad a tiéd. A fák hajlongtak. Tényleg nem fájt egyik sem, bár nem csak a láncaimat veszítettem, feleltem mosolyogva, miközben borotváltalak. Fél óra múlva kedvenc képünkre hasonlított hátulról a fejed. Megígértem! Hát, nem vagy egy Vasarely, dörzsölgetted hajad. Megkegyelmeztem, teljesen kopaszra nyírtalak. Öt évvel később az albérletben nem akartad, hogy fessünk. Leestem a létráról, az orgona színű diszperzittel teli vödör velem. Rám ordítottál, én ültem némán, a lilaruhás nő. Elmentél csendben, arcodon ujjaim nyoma. Másnap reggel, amikor kisütött a nap, rájöttem, mennyire szeretlek. Nem volt itt, mondta édesanyád, de este már veled néztem a filmet. Pár hónap múlva a nadrágod vasaltam, és a szárai közé háromszög égett. Döntöttem. Igen, menj el! Igen, végleges! Elmentél. A lépcsőházban megálltak a porszemek, az erkélyen eszembe jutott Munch sikolya és a kislánykori álom, nagymamáék gangjáról zuhanok, de mindig felébredtem mielőtt. Utána a konyhaasztalnál szívet rajzoltam, lehúztam, karistoltam, kilyukadt a papír, nem volt hová a nyilat rajzolni. Hetekig verseket írtam mindenhol, ott is, ahol nem lett volna szabad. Például érettségiztetés alatt. A lapot összehajtogatva fekete kosztümkabátom zsebébe dugtam. Másnap mosás után az erkélyen kiráztam, apró fehér szöszök szálltak. Ősszel megjött az első levél, a meghívó. Cseréltem volna egy falevéllel. (Melletted önmagam voltam és több.) Szia, sok boldogságot, válaszoltam a táviratban. Néhány hét telt el, vasárnap este a postaládában egy cetlit találtam. Elmaradt az esküvő, lehet közös a párna? Aztán évekig úgy voltam csókjaiddal, akár te kisfiúként a Sport csokival, egy sohase volt elég. Két gyerekünk született, dolgoztunk, nyaraltunk, éltünk. Ebbe más is belehalt már. A tárgyalás után láttam még, hogy beülsz a kocsiba, nálam esernyő se volt. Ma előttem álltál a metrólépcsőn. Hátrafordultál, köszöntünk, és csurogtunk lefele. Én néztem, akár Bálám szamara, mintha odaragadt volna cipőm a fekete recékhez. Alig tudtam lelépni, de nem szégyelltem már, hogy elhagytalak. Megvastagodott derekamra gondoltam és arra: ennyi év után az istennek se kellene emlékeznie, hogy összeadott minket.