Decemberi Szalon

A 2016. áprilisi Szalon képei

Felvétel a 2016. áprilisi Szalon-estről (Magyar klasszikusok: József Attila)

Márciusi Szalon

Kedves szalonosok, tisztelt irodalomkedvelők!

A következő Szalon-est időpontja 2016. március 30. szerda, 17 óra.
Útjára indul Magyar klasszikusok című előadássorozatunk, 
első alkalommal Pilinszky János életműve kerül bemutatásra!

Az előadást követően a résztvevők olvassák majd fel saját írásaikat.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Janáky Marianna: sale-re (új oldal szélén)

Megjelent: Spanyolnátha, 2013.06.23.

most írok, mint rég, unalmamban. az újság szélén: vasárnap. szaporodnak ákombákomjaim, sári tanítónőnek. öt gyereke született, nemrég tudtam meg a negyvenéves találkozón. tegnap kimentem a partra, a tisza háta reszketett, mint az enyém,
amikor a volt férjem, a második.
találkozáskor gyufából kirakta
a kocsma asztalán a nevem,
majd házat csinált belőle.
utána minden nap kijártunk a laposra
horgászni. nem szerettem igazán
megfogni a kukacot, de érte
élveztem is. ő meg sok halat fogott,
később a nunimat nem voltam hajlandó.
a lányunk tizennégy évesen csupasz volt,
mint amikor született.
egyszer az apja megkérdezte, miért
vagyok vele. hallgattam, mert nem tudtam,
de utána jobban szeretett.
kurvára nem értettem.
különben nem haragszom rá.
itt hagyott nekünk mindent.
a címermétyhenjével meg majd él,
ahogy puffan. a macska is kurva, most hozzám dörgölődzik. előtte mindig a férjem ölébe ült.
hát az biztos, hogy pista nagyon férfi (volt) úgy. de úgy, mint ahogy a pisztoly pisztoly, igazán csak egy célra jó. skálázásnak hívta, amikor én, azt szerettem. (általánosban az énekkart),

Janáky Marianna: sale-re (egy másik nap és másik lap)

Megjelent: Spanyolnátha, 2013.06.23.

vasárnap van. elaludt a kosárban
a macska. megette mind a resztelt májat,
miután a lányomék elmentek.
a bőröndök hallgattak,
alig fértek az előszobában.
becsomagoltál mindent? be.
ne felejts el
írni. szia, szia. szandi
tegnap azt mondta: anya
félrebaszol az irodalommal.
szerintem ő edgarral, bár pár hete
tényleg inkább a verseket kanalazom,
mint a forró tyúkhúslevest.
az apja is szerette.
nem mosott fogat vasárnap, mert
állítólag akkor jobban érezte az ízeket.
én meg kimentem az erkélyre a délutáni alvás után
kiszellőztetni a rám lehelt sör szagát.
most is érzem. itt maradt velem a don huán
alkohol. még megkéri anya
-jegyes kezem.

Janáky Marianna: sale-re (újabb oldal szélén)

Megjelent: Spanyolnátha, 2013.06.23.

bár mindig épp a dallas alatt… és szandink olyankor még soha nem aludt.
a szakmunkásba jártam, amikor anyám azt mondta, miután átfutotta verseim: nőköltők nincsenek, tanultál egyről is? hát, azért én beküldtem a népszabadsághoz párat. emlékszem,
a bélyegen babits mihály képe volt.
nem tetszett a bajusza miatt. a versei
sem a suliban. nem értettem.
anyámnak bejött az a szőrös fickó,
akivel csak elment. de itt hagyott
nekem mindent, a lakást, a bútorokat.
nem panaszkodom. még búcsúzáskor
azt is mondta a szia után: ne felejts el
írni, de címet nem tudott.
harminchét volt, én tizennyolc.
mostanában úgy éreztem:
a magány nem is csak tízemeletes.
ezért megyek el?, edgar
talált rám a társkeresőn,
ötvenhatos szülők fia.
szandi még nem tudja
itt hagyok neki mindent:
a lakást, a bútorokat, az új hűtőt.
sok ruhám is, amit hordott. téli cucc nem kell floridában természetesen nem vagyok hülye. tavaly nyáron kirepültem hozzá. edgar elvitt mindenhová. magyarosan főztem neki, és hát, minden nap kaparásztam a nunim körül a borotvával. olyan szép volt és minden, mint szeged. lehet mégse.

Janáky Marianna: sale-re (utolsó oldal szélén)

Megjelent: Spanyolnátha, 2013.06.23.

ebéd után az asztalnál bajuszt kezdtem rajzolni a nőkre, utána az újsággal kergettem a macskát, hogy azonnal köpje ki azt, ami a szájában van. a lányom elment a nagyanyjához gazolni. ezért gyantázta a lábát? örült nagyon, mert ünnepnapos és
órabért kap. én a gyárban már nem.
de nem panaszkodom:
még célozgatnak a férfiak.
a bőröm szép, jóllehet
minden irányban kitöltöm
a rendelkezésre bocsátott teret.
de nem szégyellem.
tegnap a nyelvem hasonlított
egy félbevágott eperhez,
amikor a lányom tangáján
a lyukakat öltögettem.
az apja is eszembe jutott:
letépné róla ezt,
a lába közé ékelődő cafatot.
persze hogy elhagytam:
a fenekemre azt mondta,
olyan mint a nagyanyja búbosa.
(kemence a seggelyuka!)
sokat sírtam ugyan, és a macska
feküdt velem a paplan alatt. de a rántott tököt se szerette, persze hogy elhagytam. csak a hús kellett volna neki. egyszer, amikor kettesben voltunk, „tökpanírozóst” akart játszani. nem mentem bele, hisz kiderült, ő se tudja igazán, hogy az mi.

Janáky Marianna: állapot

Megjelent: Spanyolnátha, 2013.06.23.

mint félpár cipő a hitem,
aminek feslik a bélése. pár éve
letört az egyik tűsarkúm sarka
az utcán. nevetségesnek éreztem
magam. taxi! — rokkantságom
elmúlt, amikor beültem, és otthon
az ajtó előtt a barátnőm várt:
nem szólt!, zokogta. a férje elment,
egy cetli maradt az asztalon.
sajnáltam, de engem nem hagyott el
az irónia. csúsztattam lefelé
a harisnyám, amikor mondtam:
vénasszonyok egy szegényházban.

Janáky Marianna: Himnusz után

Megjelent: Műút, 2013. december

kinyitja az ablakot.
karja vékony, rajta kék foltok.

vár.
szikraeső hull.

lent valaki kiált.

préselt arckép az üvegen,
konyhaablak bélyeg
a tízemeletesen.

Janáky Marianna: huszonnegyedikén

Megjelent: Műút, 2013. december

nézte a képernyőn.
„né-ni.”
„ő a nagymama”, mondták.
holnap majd újra beszélnek,
felveszi. az ünnepi ruhát.

most megy vele az este
az utcán. elhagyott lámpafény
csillog az átázott csizmán.
fogatlan járdaszegélyen műanyagpohár.
forralt bor volt benne, talán
betakarja a hó.

megbotlik.
a kirakat közepén mikulásvirág.
épp lehull róla egy levél.

Janáky Marianna gyerekversei

Megjelentek: Bárka, 2014.05.19.

Cipőfűzés

Barna fűző, mint a gyík,
ide-oda kígyózik.
Cipőkocsi mögötte,
Samu keze van benne.

Trapp-trapp, tripptarap,
nyikorog a gumitalp.
Trapp-trapp, tripptarap,
integet a macinak.


Oda-visszavers

Kitalálod, ki vagyok?
Plüssállat a pamlagon.
Farkam, akár a sikló,
tekergőzik, neki jó.
Fejem lábbal vakarom,
meghallhatod a hangom:
U U, Á Á,
U U, Á Á
(majom)


Gondban

Este egy nagy farkassal álmodtam.
Loholt utánam.
Lihegett, nyelvéről csöpögött a nyál.
Hátranéztem,
közben megrúgtam véletlen anyát.
Ő is felébredt.
Nem kell sírni, csak álom volt, mondta.
Máskor meg azt, hogy az álmok nem hazudnak.


Növök

Mi bajod?, kérdi apa este.
Menj már oda!, fordul anyához.
Kicsit összevesznek.
Hallom a konyhából.
Gondolom, nem értik,
hogy, mint a felnőttek,
néha már én is csak megérdemlek
egy kis szomorúságot!

Szabóné Igaz Éva: Átjárja

Átjárja fájón testemet…

láz gyötör, de jéggé dermedem!

Szüntelen kínoz és gyötör,

e foghatatlan érzem, megöl.

Összekuszálja vérerem!

Elveszi eszem a sejtelem.

Nincs menekvés,nyugodalom,

tán átölelne már-már karom,

de belém vájja hosszú körmét –

Ó! Hü szerelem?Tessék! Kell még?

Tanulj hazudva ölelni!...

Kell mindent egy lapra föltenni?

Oda adtad szíved,lelked.

S fizetségül? arcul vertek.

Szabóné Igaz Éva: Anyák napi apropó

Ha majd lelked szemére fátylat húz az idő

s nem látod arcomat…

Emlékeid között kutatva,

sehol se találod hangomat –

Megidézni ha igazán akarsz

s szívedben nem lesz gyűlölet, harag:

Ott leszek majd. A érereidben.

Értelmet sugárzó szép szemeidben,

puhán koppanó lépteidben,

lágy forró öleléseidben.

Gyermeked boldog mosolyában,

szobád sarkában a homályban.

Boldog légy! Én benned tovább élek.

Csontom. Húsom. Vérem.

Szabóné Igaz Éva: Éretted

             Mottó:Egy régvolt barátság jogán.

Azt jósolta hajdan egy cigánylány:

Hosszú életű leszel, módos és vidám.

Messze elkerül háború, kudarc –

Teljesen mindegy másoknak mit adsz.

Hurrá! Akkor nagykanállal élem az életem

Mondtad, hiszen úgyis hosszú életű leszek.

A hajamba tűzök egy szál virágot,

Ráérek még megváltani a világot.

Más gondja legyen hát a félelem…

Mit számít –sok köztünk az AIDS beteg?

És ha ínségbe botoltál véletlen,

Szerényen elmentél mellette. Bagatell.

És hát nagykanállal élted az életed.

Mert hiszen úgyis hosszú életű leszel.

A hajadba tündökölt a virágod,

Ráértél még megváltani a világot.

Bűvölten jártad a nagyélet táncát.

De már alig bírtad az eszement vágtát.

Festékkel takartad az idő múlását,

Pénzel csitítottad hited lázongását.

De még nagykanállal élted az életed.

Mert ugye úgyis hosszú életű leszel.

Ám a hajadba hervad már a virágod,

Ráérsz Te még megváltani a világot?

Nos hát, hallom csendben eltemettek.

Világváltó terveid mivé lettek?

Életed során mi jót tettél?

Önző, élvhajhász, halott ember lettél.

Sajnos nagykanállal élted az életed.

Úgy látszik ez lett a végzeted:

Most sírodra tűzhetjük a virágot

Sosem fogod már megváltani a világot.

Hullatom könnyeim végetted.

Bocsánatért könyörgök éretted.

Szabóné Igaz Éva: Megfagy

Megfagy a szív, az egykor lángoló érzelem.

Fájó búcsút int az eddigi életem.

Felnőnek gyorsan a gyerekek,

Így válunk ágakból vénséges gyökerek.

Szabóné Igaz Éva: Búcsúzkodó

Lopakodva osont ajtómig az ősz,

Szívembe markolt most, hogy így rám köszönt.

Dolgos volt tavaszom, nyaram nem félek.

Ha itt a tél én akkor is megélek.

Elosztogatom szívemnek kincseit boldogan,

Jobb lesz ha nem marad semmi a markomba.

Elég lesz majd egy patyolatlepedő –

Emlékekből szövött halotti szemfedő.

Rohannak az évek egymást taszigálva,

Marasztalom őket, de úgy látom hiába.

Ami útba esik mohón felkapkodnak:

Szépet is rosszat is – mindent ellopkodnak.

Szabóné Igaz Éva: Vigasz

Ha egy kedves arc eltűnik mellőled,

ellenséged sem árthat már többet –

Borzongva bámulsz a nagyvilágba,

de megnyugszol még- fogsorod hibátlan.

Ha sztárodat nem hallod már többet,

kis pudlid nem ugrál körötted –

őszülő tincsedet festetni kezded

s többé már hány éves, senkitől nem kérded.

Ha tegnap egy kortársat temettél,

ha oda van az kit legjobban szerettél –

egy jó szóért mindened odadnád.

Reszketőn vigyázod unokáid álmát.

Ha farkasüvöltésben is bölcsődalt dúdoltál,

vagy hiénakacajban fennhangon jajgattál –

halálod óráján jusson az eszed

Teremtőd visszavár, mert az övé lelked

Szabóné Igaz Éva: Fricska

Egy fénycsóva suhan a túlsó partra.

A KÉZ, árnyékot rajzol a falra.

Megtisztult szívvel búcsúzom,

Földi cafrangom könnyedén itt hagyom.

Leválik rólam súlyos álarcom,

Csak most vagyok igazán az, aki vagyok.

Egy fricska marad utánam a falon

Mint egy lábnyom az olvadó havon.

Szabóné Igaz Éva: Trilógia

                  Imádság I.

Elsuhan az élet, ha szél nem is támad,

 csak szívemben marad ez a súlyos bánat.

Jó lenne eldobni mint hervadt virágot

Amit gonoszságból valaki levágott.

Óvatos hittel szentélyt építek lelkemben

Méltón ajánlhassam Uram a kezedbe.

Titkos sóhajokkal tisztítom foltjait,

Kapzsiság, hiúság fénye már nem vakít.

Lelkem gönceit rongyosra tépdesem

Vezeklőn, mindennap gondosan fércelem.

Elnémult bennem a szerelmi csatazaj

Vérem száguldása imámban nem zavar.

  

                                        I994.

                   Imádság II.

Fuldoklik a lelkem gondolat árjában

Megbotlik a lábam ebben a vágtában.

Romlandó testben romlandó a lélek,

Nem is tudlak Uram tán követni Téged!

Úgy ártunk egymásnak ahogyan csak tudunk

Ámulva szemléli magasságos Urunk.

Romlandó a testünk s benne a lélek…

Bukdácsolva tudlak Uram, csak követni Téged

                                                   I994.

                    Imádság III.

Köszönöm Teremtőm ezt a nagy érzelmet

Amivel megtöltöd sóvárgó szívemet.

Imádságot adtál teli szeretettel,

Megfogtad a kezét hitetlen embernek.

Ez a nagy boldogság egy parányi lélek

Hadd, szeressem soká, Tőled ennyit kérek.

                                                   I995.